Első nap

Tegnap este egy híján mindenki befutott Krakkóba, ezt megünnepeltük egy közös vacsorával. A képzés szervezője elvitt bennünket, a hat résztvevőt és a két tréner egyikét a kedvenc tradicionális lengyel vendéglőjébe. (A másik tréner érkezőfélben volt Olaszországból.) Rajtam kívül van még egy magyar, egy szlovák, egy ukrán és két spanyol tanár, utóbbiak az egyik sztereotípiát megtörve időben bejelentkeztek a találkozási ponton, viszont a másik sztereotípiát megerősítve nagyjából egy mukkot sem tudnak angolul. A vendéglőben mindenesetre különböző kommunikációs eszközöket igénybe véve jól elbeszélgettünk egymással, ráadásul vegán fogás is szerepelt a kínálatban, úgyhogy összességében kifejezetten jól sikerültnek nevezném az estét.

Reggel a képzés előtt még tettem egy nagy sétát az esős városban, így figyeltem fel például a krakkói könyvtár kertjében épült rovarhotelre, 
vagy az alaposan füvesített villamospályára. 

Az időközben sikeresen megérkezett olasz tréner, Pasquale Lanni várt minket a teremben, úgyhogy neki is újra bemutatkoztunk, aztán az ismerkedős játék után belevágtunk a képzés első napjába. Először bemutatta a saját fejlesztésű bolygómegmentő digitális szabadulószobáját, amit mi is kipróbáltunk. Sikeresen megmentettük a bolygót (you're welcome), különösen azután, hogy rájöttünk, a spanyol kollégákkal érdemesebb írásban kommunikálnunk. Végül arról is beszéltünk, hogy ki milyen módon tudja majd adaptálni a szabadulószobát a saját országára, tantárgyára. (A weboldalon további információk vannak a játékról: https://escape4change.com/)

A képzést, amire eredetileg jelentkeztem, összevonták egy másikkal, mert a vírushelyzet miatt sok résztvevő lemondta vagy elhalasztotta az utazását. Végül úgy alakult, hogy rajtam kívül mindenki a Citizenship & Youth Participation tematika iránt érdeklődött. De szerencsére ez a két témakör nagyon sok ponton érintkezik, ráadásul a DÖK-segítő munkámhoz is hasznosítani tudom. Mindenesetre a mai napon a szabadulószoba jelentette az öko-tartalmat, a továbbiakban a fiatalok szerepvállalásáról volt szó, amiből máris úgy érzem, hogy a hazatértem után rögtön tudok majd kamatoztatni egy-két dolgot.

A nap zárásaként átbeszéltük a hét várható programjait, és kiragasztottuk az "órarendet" a falra.

A többiek távoztak, de az olasz trénerrel az ebéd mellett még leültünk átbeszélni, hogy hogyan lehetne megjeleníteni az öko tartalmakat a további napokon. Közösen kidolgoztunk néhány ötletet, amiket majd megvalósítunk. Nem igazán úgy készültem, hogy elutazom Krakkóba magamnak képzést tartani, de végül egy kifejezetten inspiráló beszélgetést folytattunk arról, hogy mi mindent tudunk a csoport tagjaival együtt megoldani, és így el is múlt a kellemetlen érzésem, és szerintem jól beleépítettük a foglalkozást a kurzus egyéb témakörei közé.