Bejegyzések

Utolsó nap

Kép
A képzés végére annyira jó lett a közösségi szellem és a hangulat, hogy újabb és újabb vacsorákat és egyéb esti vendéglátóipari találkozásokat szerveztünk. Így a csütörtöki találkozó (fiaskója) után pénteken ismét összegyűltünk a vacsora elköltésére. Hiába volt még hátra a ma délelőtti értékelés, már éreztük a búcsú ízét is a tányérunkon. Bejelöltük egymást különböző közösségi oldalakon, a karantén alatt sütött tortáink fotóit mutogattuk, végignéztünk néhány képet, amit a tréning közben készítettünk. És persze megbeszéltük, hogy majd tartjuk a kapcsolatot, értesítjük egymást, ha megvalósítottuk a képzés valamelyik gyakorlatát.   Ma reggel közösen átbeszéltük, hogy mik történtek velünk a hét folyamán, ki mire emlékszik szívesen, ki hogyan látja az elmúlt napok programjait. Aztán Pasquale humoros és minden részletre kiterjedő kérdőívét töltöttük ki. Végül közösen visszarendeztük a termet eredeti formájára, rituálisan letépkedtünk minden fali dekorációt (természetesen különválasztva

Ötödik nap

Kép
 Ma reggel az egyetemisták negyedében sétáltam, ami közel van a képzésünk helyszínéhez. Mivel Krakkóban csak október elsején indul a tanítás, nem állítom, hogy óriási tömegeket kellett félresöpörnöm az utamból. Viszont (a mindenütt felbukkanó streetfood-bódék mellett) egy méhlegelőt mindenképpen meg tudtam tekinteni közben.  A termet, ahol folyik a képzésünk, egyre jobban belakjuk. Olasz trénerünk, Pasquale mindent lelkiismeretesen kirak a falra, amihez csak hozzáért a kezünk. Így az órarend mellett vannak a bemutatkozáskor használt gigantikus nyakkendőink (újrahasznosított papírból!), a flipchartos ábrák, alattuk a tegnapi bús kávészünet maradványai, meg minden más. A délelőttöt ventillációval kellett kezdeni, mert a tegnap esti vacsora egy pontján felmerültek bizonyos évszázados szlovák - magyar nézeteltérések. 40 perc elteltével sikeresen arra a közös nevezőre jutottunk, hogy nem fogunk közös nevezőre jutni, így belevághattunk a képzés utolsó teljes napjába.  Először mindenkinek pre

Harmadik és negyedik nap

Kép
 Sajnos nem tudtam csatlakozni a hostel wifijéhez, ezért a képzésünk helyszínéről írom ezt az összevont bejegyzést.  A tegnapi napot vártam a legjobban, úgyhogy legalább volt idő arra, hogy a sok élmény leülepedjen, mire leülök megírni őket. Mondjuk azt, hogy a nem működő internet fölött a vonatkozó közmondások jártak a fejemben (a teljesség igénye nélkül: "lassan járj, tovább érsz", "jobb későn, mint soha", "hamar munka ritkán jó"). A reggeli sétarutinom újabb remek helyekre vezetett, ekkor még nem tudtam, hogy a nap végére világossá válik a krakkói sárkánymánia oka. A nap bemelegítéseként megpróbáltuk definiálni a részvétel és a fenntarthatóság fogalmát,  aztán ebben a témakörben (fiatalok részvétele például fenntarthatósági projektekben) volt egy online bejelentkező vendégelőadónk. Utána azok a tevékenységek következtek, amiket átbeszéltünk az első napon az olasz trénerrel, és főként az én ötleteimen alapultak, főként az ő megvalósításában. Egy vitán ve

Második nap

Kép
 Ma sem bírtam ki séta nélkül a reggelt, így sikerült felfedeznem egy kifejezetten bájos biciklis-gyalogos ösvényt, ami egész Északnyugatbelső-Krakkón keresztül kanyarog. A két oldalán parkos-rózsalugasos-szabadtérikonditermes-kávézós megoldások vannak, középen pedig a biciklisták, rolleresek, kutyasétáltatók, babakocsit tologatók, üldögélők tudnak haladni (vagy üldögélni). Annyira jó hangulata volt, hogy elfelejtettem fényképezni, ezért a Google Maps támogatásával tudom csak illusztrálni: Krakkó kifejezetten kerékpárbarát városnak tűnik, szinte minden úttest szélén fel van festve külön biciklisáv, a forgalmasabb csomópontokon mindenütt van esztétikus biciklitároló, úgyhogy ha helyi lakos volnék, valószínűleg ezzel a közlekedési eszközzel (esetleg rollerrel) járnék mindenhova.  A mai képzés inkább hasonlított tantermi órához, mint a tegnapi. Először az a tréner tartott előadást, aki velünk vacsorázott az első napon. Az állampolgári jogok történetéről és a 21. század által felvetett áll

Első nap

Kép
Tegnap este egy híján mindenki befutott Krakkóba, ezt megünnepeltük egy közös vacsorával. A képzés szervezője elvitt bennünket, a hat résztvevőt és a két tréner egyikét a kedvenc tradicionális lengyel vendéglőjébe. (A másik tréner érkezőfélben volt Olaszországból.) Rajtam kívül van még egy magyar, egy szlovák, egy ukrán és két spanyol tanár, utóbbiak az egyik sztereotípiát megtörve időben bejelentkeztek a találkozási ponton, viszont a másik sztereotípiát megerősítve nagyjából egy mukkot sem tudnak angolul. A vendéglőben mindenesetre különböző kommunikációs eszközöket igénybe véve jól elbeszélgettünk egymással, ráadásul vegán fogás is szerepelt a kínálatban, úgyhogy összességében kifejezetten jól sikerültnek nevezném az estét. Reggel a képzés előtt még tettem egy nagy sétát az esős városban, így figyeltem fel például a krakkói könyvtár kertjében épült rovarhotelre,  vagy az alaposan füvesített villamospályára.  Az időközben sikeresen megérkezett olasz tréner, Pasquale Lanni várt minket

Nulladik nap

Kép
Nemcsak azért választottam a Think global, act local című képzést, mert az iskola öko munkaközösségének aktív tagja vagyok, hanem azért is, mert mindig is kíváncsi voltam Lengyelország néhány városára, például Krakkóra.  Ezért a képzés hivatalos kezdete előtti napra időzítettem az érkezésem, hogy alaposan meg tudjam nézni a várost is. Az a benyomásom, hogy kifejezetten sok a vegán vendéglátóhely és figyelnek a szelektív hulladékgyűjtésre is. Például így néz ki a szállásom folyosójának vége minden emeleten:  (Még jobb volna, ha legalább lengyelül, de rá volna írva, hogy melyik kuka milyen típusú hulladékot vár, de azért a tartalmából ki lehet általában következtetni.) Ma reggel a hideg és a szemerkélő eső ellenére a belvárosban és a zsidónegyedben sétáltam, általában azon a csapáson jártam, amelyiken a legtöbb (korán kelő) turista.  Ezután meglátogattam a krakkói történeti múzeum egyik tárlatát, ugyanis abban az épületben van, ahol lakom. Így derült ki, hogy a leghírhedtebb krakkói Gest