Második nap

 Ma sem bírtam ki séta nélkül a reggelt, így sikerült felfedeznem egy kifejezetten bájos biciklis-gyalogos ösvényt, ami egész Északnyugatbelső-Krakkón keresztül kanyarog. A két oldalán parkos-rózsalugasos-szabadtérikonditermes-kávézós megoldások vannak, középen pedig a biciklisták, rolleresek, kutyasétáltatók, babakocsit tologatók, üldögélők tudnak haladni (vagy üldögélni). Annyira jó hangulata volt, hogy elfelejtettem fényképezni, ezért a Google Maps támogatásával tudom csak illusztrálni:

Krakkó kifejezetten kerékpárbarát városnak tűnik, szinte minden úttest szélén fel van festve külön biciklisáv, a forgalmasabb csomópontokon mindenütt van esztétikus biciklitároló,

úgyhogy ha helyi lakos volnék, valószínűleg ezzel a közlekedési eszközzel (esetleg rollerrel) járnék mindenhova. 

A mai képzés inkább hasonlított tantermi órához, mint a tegnapi. Először az a tréner tartott előadást, aki velünk vacsorázott az első napon. Az állampolgári jogok történetéről és a 21. század által felvetett állampolgársági kérdésekről beszélt.

Utána volt némi beszélgetés, egy általam is használt módszer, a véleményhőmérő segítségével. Ez annyit jelent, hogy a terem különböző pontjaira kell állni aszerint, hogy ki mennyire ért egyet a tréner állításaival. Aztán pedig megindokoljuk, hogy miért ott tartózkodunk, ahol. Beszélgettünk például arról, hogy az önkéntesség mennyiben kell, hogy kötelező legyen - a kelet-közép-európai résztvevők számára egyértelmű volt, hogy maga a szó is azt jelenti, hogy egy nem kikényszerített cselekvésről van szó, viszont a két spanyol határozottan amellett érvelt, hogy ha valaki tagja egy közösségnek, akkor nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. Ez mindenképpen gondolatébresztő volt számomra, és nemcsak azért, mert napról-napra jobban tudnak angolul.

Az utolsó előadás különböző mozgalmakról, így a Fridays For Future-ről szólt. Kifejezetten érdekesnek tartom, hogy a mozgalom neve a hatból két ember számára ismeretlennek tűnt, de amikor kiderült, hogy Greta Thunberg kezdeményezéséről van szó, máris mindketten bólogatni kezdtek. 

Az időjárás-előrejelzések ismeretében tegnap elhatároztuk, hogy a kedd délután esedékes foglalkozást máskorra rakjuk át, mert ki kell használnunk a hét legnaposabb napját városnézésre. Így volt, aki Auschwitzba látogatott, más a wieliczkai sóbányát nézte meg, én újra a zsidónegyed és a belváros felé indultam.

Nem mondom, hogy az időjárás-előrejelzések megbízhatatlanok, mert voltak napos pillanatok, de azt sem mondom, hogy sapka és télikabát nélkül tudtam sétálni és megnézni a városi PINGVIN-SZOBROT.